Nincs jó kifogásom arra, hogy január óta nem csináltam itt semmit, ha csak az nem, hogy nagyon nem is lenne mit mutogatnom. Ráadásul baromira szégyellem is magam, mert még mindig nem készültem el mindhárom PIF ajándékkal, de pont ez az apropója annak, hogy ismét itt pötyögök, hogy már MAJDNEM kész van.
|
Doppelte Lotti, Pattern: Perle4u |
|
Doppelte Lotti, Pattern: Perle4u |
|
Mia már megkapta egy ideje ezt a kétoldalas Lotti medálkát. Annyira beleszerettem amúgy, nagyon jó volt fűzni is, meg olyan kis cuki, hogy perszehogy nekem is kell ilyen, alapanyag áll is a dobozában jó pár hónapja...
|
Mini Honey Bangle |
De erre a karkötőre nem bírtam ennyit várni. Rozinál láttam egy közös fűzésen, és természetesen ez is szerelem volt első látásra (mint annyi minden projekt, ami a dobozban vár félkészen). A képek minőségéért most kérek elnézést, azt hiszem, a háttér magáért beszél. Egyrészt nem találom a kis csodagépem aksiját, így marad a telefon, ami hivatalosan ugyan jobb minőséget képes produkálni, de én ezt még nem tudtam belőle elővarázsolni. Másrészt nyárig a két egyetemi szakom minden időmet elvette, aminek azt hiszem, testem, lelkem megérezte a hatását. Szóval most okosba csak egyet csinálok egyszerre, és próbálom nem kiszipolyozni magam totálisan. Ennek ellenére nem megy a fűzés rendesen, félbehagyom a dolgokat, nehezemre esik elkezdeni is, pedig tudom, hogy ez terápia és feltöltődés lenne.
|
Pattern: Janet Palumbo |
Ezt a karkötőt anyukám kapta névnapjára. Nagyon büszke vagyok magamra, mert ez az első raw karkötőm, és mondjuk kicsi csalás, hogy pillangógyönggyel van, de akkor is. :) Szerelem első látásra, nekem is kell, alapanyag a dobozban, ésatöbbi...
A harmadik PIF ajándék Krisztinek már olyan 70%-ban van kész, és hogy ne hanyagoljam, az étkezőasztalon állandó jelleggel kint van a kis izém, amin fűzök, rajta a félkész ékszer. Istenbizony jövő héten azt is be fogom fejezni, és utána megfűzök mindent magamnak, amibe beleszerelmesedtem. Vagy nem.
És még valamiről én is szeretnék beszámolni itt a blogon is, amit valószínűleg a többi debreceni lánynál már láthattatok: volt egy közös kiállításunk! Nagyon nagyon büszke vagyok magunkra. :) Tiszafüreden a művelődési házban voltak láthatóak az ékszereink egy hétig. Nagyon hálás vagyok Timinek, amiért megszervezte ezt nekünk, nekem egy életre szóló élmény volt.
Sajnos nem tudtunk mindannyian ott lenni a megnyitón. Balról: Zám Ildi, a kiállítás szervezője, Ari, én, Maya, Timi, Adri és Rozi. Ezek pedig az én paravánjaim. :)
Az volt a legjobb, amikor csak távolról figyelhettem, hogy a látogatók mennyit időznek az ékszereim előtt, hogy mutogatják egymásnak, hogy "ezt nézd" vagy "azt nézd". Aznap olyan sok kreatív energiát vittem haza magammal, hogy azt hittem, fűzni fogok reggeltől estig. De nem. Az ihlettelenség még mindig megmaradt, egy korábbi bejegyzésemben már kifejtettem ennek a lehetséges okait. Talán még mindig nem jutottam el oda, hogy a fűzést önző módon magamra fordított időnek, alkotásnak, szeretett hobbinak fogjam fel. Pedig csak akkor lenne ugyanolyan örömteli tevékenység, mint korábban volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése