Játékok mindenfelé :))

Egy kisebb alkotói válság kapott el, nehezen megy most minden. Ami mondjuk nem azt jelenti, hogy ne készülnének dolgok, csak azokat le kellene fotózni, meg ilyesmi... úgyhogy ameddig erre nem tudom magam rávenni, addig van időm játékokra jelentkezni. :) 

Először is szeretném megköszönni a Sunshine Award díjat Melindának. Mivel ez a díj is már körbejárt, nem szeretnék kiválasztani néhány blogot. Minden kedves kreatív blogger csajnak küldöm tovább szeretettel! :)

Éduánál  pedig kajás játék van! :) A cél, hogy gyűjtsük össze gyerekkorunk kedvenc ételeit. Hát nekem nem sok ilyen van, de a miérteket itt most nem fogom magyarázni, mert anyu is olvassa a blogot :))) Egyszerűbb mondjuk annyival rendezni a dolgot, hogy eléggé finnyás voltam bölcsitől kezdve, úgyhogy íme a rövidke listám:

1. Az abszolút favorit: rántott sajt sült krumplival és tejföllel. Bármennyire is próbálok egyre jobban odafigyelni arra, hogy mit eszek, a listát még mindig Ő vezeti. :)

2. Rokfortos haluska. A haluska szlovák kaja, olyan, mint a metélt tészta, csak nem száraz. Nagymamám még ma is naggggyon jól csinálja. De csak a rokfortos a jó, a brindzásnak elég nehezen viseltem a szagát, pedig az az igazi.

3. Almás lepény. Ezt már sajnos nem olyan jól csinálja mama, mint régen :( 

Azt hiszem, itt véget is ér a listám. Anya, egészítsd ki, ha gondolod! :)) És ami mondjuk a legrosszabb, hogy ameddig nem ismertem a férjem, tulajdonképpen hasonló minőségű kajákon éltem, zöldséget szinte sose ettem. Persze azóta változott minden, bele vagyunk szerelmesedve az indiai és a mexikói konyhába. Bár voltam egyszer egy vega főzőtanfolyamon (mert amúgy húst se eszek régóta), és tanultam néhány nagyon jó receptet, nem sikerül rávenni magam a rendszeres főzésre, engem kifejezetten bosszant, ha kaját kell csinálnom. :)) Szerencsére Ádám baromi jól főz, és ráadásul ő élvezi helyettem is. :))

Még a gyerekkori kajákról muszáj elmesélnem: azt hiszem, az utolsó csepp általános iskola második osztályban történt a menzán. Rizseshús volt, tudjátok, az a zsírban tocsogós fajta, amin úszik a pirospaprika. Nem engedtek ki az ebédlőből, ameddig nem ettem meg a felét. Nem tudtam már merre kotorni azon a ragacsos műanyag tányéron a kaját, hogy úgy tűnjön, megettem. Aztán valahogy kiszabadultam, már nem emlékszem, hogy sírással, hisztivel sikerült, vagy a kotorgatás ment olyan jól :)) Azzal a szaggal lehet engem bárhonnan elűzni, halál a rizseshúsra!!!