Szevasztok

Nincs jó kifogásom arra, hogy január óta nem csináltam itt semmit, ha csak az nem, hogy nagyon nem is lenne mit mutogatnom. Ráadásul baromira szégyellem is magam, mert még mindig nem készültem el mindhárom PIF ajándékkal, de pont ez az apropója annak, hogy ismét itt pötyögök, hogy már MAJDNEM kész van.

Doppelte Lotti, Pattern: Perle4u

Doppelte Lotti, Pattern: Perle4u

 Mia már megkapta egy ideje ezt a kétoldalas Lotti medálkát. Annyira beleszerettem amúgy, nagyon jó volt fűzni is, meg olyan kis cuki, hogy perszehogy nekem is kell ilyen, alapanyag áll is a dobozában jó pár hónapja...

Mini Honey Bangle

 De erre a karkötőre nem bírtam ennyit várni. Rozinál láttam egy közös fűzésen, és természetesen ez is szerelem volt első látásra (mint annyi minden projekt, ami a dobozban vár félkészen). A képek minőségéért most kérek elnézést, azt hiszem, a háttér magáért beszél. Egyrészt nem találom a kis csodagépem aksiját, így marad a telefon, ami hivatalosan ugyan jobb minőséget képes produkálni, de én ezt még nem tudtam belőle elővarázsolni. Másrészt nyárig a két egyetemi szakom minden időmet elvette, aminek azt hiszem, testem, lelkem  megérezte a hatását. Szóval most okosba csak egyet csinálok egyszerre, és próbálom nem kiszipolyozni magam totálisan. Ennek ellenére nem megy a fűzés rendesen, félbehagyom a dolgokat, nehezemre esik elkezdeni is, pedig tudom, hogy ez terápia és feltöltődés lenne.

Pattern: Janet Palumbo

Ezt a karkötőt anyukám kapta névnapjára. Nagyon büszke vagyok magamra, mert ez az első raw karkötőm, és mondjuk kicsi csalás, hogy pillangógyönggyel van, de akkor is. :) Szerelem első látásra, nekem is kell, alapanyag a dobozban, ésatöbbi...

A harmadik PIF ajándék Krisztinek már olyan 70%-ban van kész, és hogy ne hanyagoljam, az étkezőasztalon állandó jelleggel kint van a kis izém, amin fűzök, rajta a félkész ékszer. Istenbizony jövő héten azt is be fogom fejezni, és utána megfűzök mindent magamnak, amibe beleszerelmesedtem. Vagy nem.

És még valamiről én is szeretnék beszámolni itt a blogon is, amit valószínűleg a többi debreceni lánynál már láthattatok: volt egy közös kiállításunk! Nagyon nagyon büszke vagyok magunkra. :) Tiszafüreden a művelődési házban voltak láthatóak az ékszereink egy hétig. Nagyon hálás vagyok Timinek, amiért megszervezte ezt nekünk, nekem egy életre szóló élmény volt.

 Sajnos nem tudtunk mindannyian ott lenni a megnyitón. Balról: Zám Ildi, a kiállítás szervezője, Ari, én, Maya, Timi, Adri és Rozi. Ezek pedig az én paravánjaim. :)

 Az volt a legjobb, amikor csak távolról figyelhettem, hogy a látogatók mennyit időznek az ékszereim előtt, hogy mutogatják egymásnak, hogy "ezt nézd" vagy "azt nézd". Aznap olyan sok kreatív energiát vittem haza magammal, hogy azt hittem, fűzni fogok reggeltől estig. De nem. Az ihlettelenség még mindig megmaradt, egy korábbi bejegyzésemben már kifejtettem ennek a lehetséges okait. Talán még mindig nem jutottam el oda, hogy a fűzést önző módon magamra fordított időnek, alkotásnak, szeretett hobbinak fogjam fel. Pedig csak akkor lenne ugyanolyan örömteli tevékenység, mint korábban volt.

Az első Pif célba ért

Lassan egy éve már, hogy jelentkeztem Pif-re ismét, de sajnos csak most jutottam oda, hogy el is készítsem a vállalt ajándékokat. Az első Nikinek készült, a bordót, barnát, földszíneket jelölte meg kedvencének, én meg bordóban otthon vagyok, úgyhogy ez lett a végeredmény. :)

Mu: Wave Merci!

A medál Mu mintája, nagyon jó volt fűzni, csak ajánlani tudom. Még soha nem próbáltam a twin gyöngyöket, de azt hiszem, szeretem. :) A medálka mellé két egyszerűbb fülit is készítettem, így már végképp őszi lett az eredmény, bár ahogy kinézek az ablakon, szerintem abszolút aktuális (fogalmam sincs, mennyire van hideg kint, két napja nem léptem ki az ajtón).
Mia és Kriszti ajándéka még nincs kész, bár készül (sajnos elég régóta). Egy kicsit lehet, hogy késni is fogok vele, hiszen január végén jár le a határidőm, de február elejéig még vizsgaidőszakom van, de igyekszem mindent megtenni az ügy érdekében. :)

...csak hogy tudjátok, nem vesztem el véglegesen :))

Na sziasztok!
Először is egy rövidke vallomással kezdem: az elmúlt hónapokban nagyon nagyon sokszor megfordult a fejemben, hogy befejezem a blogom (pontosabban "abbahagyom én ezt a vackot a p....ba", de persze ezt nem közöltem volna senkivel, ilyen stílusban meg pláne nem). Egy kissé átstrukturálódott az életem. Két szakot kezdtem az egyetemen, az egészségpszichológia mesterképzés mellett bevállaltam egy angol-magyar bölcsészettudományi szakfordítóit is, ami egyrészt napi szintű elfoglaltságot jelent, másrészt dupla mennyiségű feladatokat. Ez az egyik oka annak, hogy a gyöngyök háttérbe szorultak az elmúlt fél évben (és most elég finoman fejeztem ki magam).
A másik oka meg az, hogy nem találtam a helyem ebben a közösségben. Ha nincsenek a debreceni csajok, szerintem már eszembe sem jutna a gyöngyökhöz nyúlni ("eladom az egészet a p......ba"). Szabályosan idegesített az egész (zárójeles idézőjeles megjegyzéseim érzékeltetik ezt). Van egy olyan dolog, hogy flow, na a gyöngyözés pontosan ezt kellene, hogy adja, egy olyan bevonódást, átélést, amit főleg ezek a kreatív alkotótevékenységek nyújtanak. Ez baromi fontos, mert amikor reggeltől estig az ember lánya iskolapadban ül, többnyire racionális és földhözragadt dolgokkal tömik a fejét és igen gyakran mechanikusan próbálja ezeket elsajátítani, na akkor a bekattanás ellen kell az alkotás. De azért az vajon mennyire veszi el a kedvem, mikor az én kis dédelgetett hobbimból bazári majmot, giccsparádét csinálnak egyesek? Amikor megcsúfolják azt a szót, hogy "ékszer"? Sokan kritizálják a facebookot, én viszont képtelen vagyok erre. Lusta vagyok blogokat nézni már, ott viszont szépen összeszedtem a kedvenc gyöngyöseim oldalát, nagyon sok inspirációt sikerül begyűjtenem, de nem tudom nem észrevenni azt, hogy mennyi öntelt és önkritikára képtelen ember is akad közöttünk. Hogy gagyira felvesz megrendelést szemrebbenés nélkül, hogy a saját alkotásának öröme helyett azt hangsúlyozza, hogy ez nem hobbi, ez bizony szakma, "ezért én pénzt kapok, mert én csakis jól csinálom, hiszen látod, befoglaltam ezt a rivolit is, meg különben is én annyira királyosan párosítok színeket, igaz, csak minta után fűzök, de sebaj, az ismerőseim ezt úgyse tudják". Nem szeretek mások motivációiban turkálni, de amikor ezt kapom a képembe elég gyakran, az kiábrándító. Nagyon kevesen tehetik meg, hogy tényleg hivatásként űzzék a gyöngyözést, és szerintem ezzel nincs is semmi baj. Aki ebben igazán tehetséges, az úgyis kitűnik közülünk, a többiek meg maradjanak meg a flow-nál, az alkotás öröménél és ne a mutogatás legyen a lényeg. Meg az egymásra mutogatás (ezt meg inkább hagyjuk).
Szóóóóval mielőtt egy nagy marék picsogás kerekedne ebből, csak szólok, hogy nem adtam ám fel semmit. Mert van körülöttem egy nagyobb marék csajszi, akik a szeretetükkel és barátságukkal inspirálnak, ihletet és kedvet adnak újra és újra, és akikkel egy olyan szuper napot tölthettem el, ami most nagyon sok kreatív energiával töltött fel. :)
Az éves mikulásbulinkat és ajándékozásunkat tartottuk meg ottalvós verzióban. Az én áldozatom Timi volt. :) Amint ezt megtudtam, valamiért már egyértelmű volt, hogy hatalmas rivolit akarok valamilyen módon befoglalni és hogy ez a rivoli golden shadow lesz. Próbálkoztam mintákkal, ezzel hetek mentek el (vagyis 1-2 óra alatt megfűztem, aztán két hétig nézegettem), nem tetszett semmi, a végén fogtam magam, jött a már sokat emlegetett flow, és ez lett a végeredmény:

 Napocskás. :) És csillog-villog.
Tavaly én kaptam Timitől egy csodaszép szettet és akkor Andinak készítettem ajándékot, most meg pont fordítva adtam és kaptam. :) Az alábbi képen a zöld dekupázs dobozt és a benne látható bordós-barnás gigamegahosszú horgolmányt (és a kis kincseket) kaptam Anditól. :) Itt is szeretném megköszönni, Andi! Fantasztikus ez a 90 centis nyaklánc, és abszolút krisztis a színe meg a formája, és nagyon tetszik, hogy ezer módon lehet hordani, csak fantázia kérdése. :)

Hónapok óta először volt gyöngy a kezemben mostanában, és nagyon nagy örömet okozott ennek a szettecskének a készítése (annak ellenére, hogy szét vagyok csúszva a suli miatt, semmire sincs időm és hetekig paráztam, hogy hogyan fogom befejezni az ajándékot). És azon az egy estén, amit ott töltöttem, megint fűztem. :) Úgyhogy gond egy szál se, majd lesz ihlet. Csak be kellett valahogy illesztenem a gyöngyöket a kicsit felborult napirendembe, na meg emlékeztetnem kellett magam arra, hogy annak idején miért is kezdtem el ezt az egészet: egy eléggé instabil, bizonytalan és kudarcokkal teli időszakomban kerestem egy kapaszkodót, ami a napjaimnak értelmet és tartalmat adott. És pusztán ez a tevékenység volt a lényeg, nem az, hogy mások az én hobbimat hogyan tudják kizsákmányolni és megszégyeníteni. A facebookon meg sikeresen tudom alkalmazni már a letiltás funkciót. :)

Swari coral szettecske

Még az államvizsgámra akartam befejezni ezt a szettet, de hát volt előtte jobb dolgom is. :) De a diplomaosztón már ebben örömködtem. :))

Alhambra bracelet, Jewel pendant: Sabine Lippert. Thank you! :)

Kicsit sötét a fotó, nézzétek el nekem. Az ékszerek alatti kis csipke új szerzemény, de nem új gyártmány. Nagymamám házában találtam, valószínűleg a dédnagymamám készíthette. :) Van még néhány ilyen, gyönyörűek mind, szerintem hamarosan bekeretezve a falon fognak díszelegni.

Alhambra bracelet: Sabine Lippert.

Na, itt meg háttérként saját gyűjtésű opál "kavicsocskát" használtam. :)

Ez meg csak ráadásként. :) Boldogság van, nyertem még egy nyarat, aztán remélem, kezdődik a mesterképzés. :)

Kékségek és zöldség :)

 Na akkor most jönnek a fotók! Az első Latinka nyári ajándékláncának keretében készült, Kismaccs kapta. :) Olíva és bronz kombináció, egyszerű medálka, viszont szerintem annyira édes, hogy tutira nem ez az utolsó darab. Almonánál tetszett meg múltkor nagyon nagyon nagyon ez a minta, tuti nem is ez az utolsó adag belőle. A leírás elérhető itt.

Pattern: Poupoune- Bidouille

 Update: közben ma megérkezett az én ajándékláncos ajándékom is Gruber Éva/Fánitól. :)

Régóta vágytam egy ilyen brossra, meg is fogadtam, hogy majd csinálok magamnak egyet, de lusta voltam/nem volt anyagom/meg különben is. Most Éva szerencsére megkímélt ettől a melótól, gyönyörű a színe is meg minden! A kis tűpárnát máris bekészítem az utazós gyöngyösdobozba. :) Kaptam mellé még csudiszép gyöngyöket is. A tea pedig pont a kedvenc fajtám, a puskapor. :) Köszönöm szépen itt is!

És most jönnek a kékségek. Nem szeretem a kéket, ehhez képest most folyamatosan kék ajándékokat fűztem. Az első egy Bódog medál, a témavezetőm kapta a sok segítségért és támogatásért, amit a szakdogámhoz adott. :)

Pattern: Vezsuzsi

A második kékség pedig Csilla nyereménye. Hosszú nyakláncot kért, amin van bogyó is meg lógnak is dolgok, remélem ilyenre gondolt. :) A nagy golyszi ismét Maya Indian Summer bogyója, amit sose fogok megunni, olyan jó fűzni. És van egy kisebb bogyó is a láncon, egy Frida, ami Rozi ötlete, úgyhogy tulajdonképpen ez egy Degyöngyös lánc lett :))

Csak baromira csillog a napfényben, nehéz fotózni. Most pedig a következő projekt: diplomaosztóra befejezni az ékszeremet, ami elég régóta készül, és valamilyen oknál fogva nem tudja befejezni magát önállóan. Sajnos. És milyen furi, hogy 3 éve, amikor elkezdtem gyöngyözni, az első karkötőm és nyakpántom az első diplomaosztómra készült. :)

:)

Most fotót nem hoztam, csak életjelet. :) Az első és legfontosabb: holnap reggel első utam a postára vezet, hogy Csilla megkaphassa végre a kékséges nyereményét. :) Útnak indul egy másik csomag is, úgyhogy ameddig a posta nem csipkedi magát, és gyorsan ki nem viszi az ékszereket, kép az bezony nem lesz.
Van azonban más. Megígértem, hogy a szakdogámról csinálok némi összefoglalást, de annyira nagyon lelkesít a téma és annyi mindent tudnék írni róla, hogy úgy döntöttem, írok is. Itt találhatjátok egy másik blogomat.  A szakdolgozatomhoz kapcsolódó érdekesebb és fontosabb témákat ott fogom nektek összefoglalni, az eredményeket is, megkímélve titeket a felesleges szakszavaktól. :) Na meg majd minden olyasmit is oda leírok jól, ami a pici fejemben pörgésnek szokott indulni, úgyhogy gyertek bátran, írjatok véleményt, kritikát, bírálatot, ami eszetekbe jut.

Még egyszer szeretnék elnézést kérni mindenkitől, aki várja tőlem az ajándékát. Nem volt könnyű az elmúlt néhány hónap, először a szakdolgozattal kínlódtam. Utána a nagymamámat veszítettük el elég hirtelen, ami a gyászon felül még rengeteg tennivalót is magával hozott sajnos. És épphogy magamhoz tértem ebből, már a nyakamon volt az államvizsga. Viszont minden átvirrasztott éjszaka megérte, kitüntetéssel végeztem. :) Még egy felvételi van hátra, aztán... aztán nem tudom, mit fogok csinálni. :))

Életjel

 Nem vagyok ám elveszve. :) Csak hát egy elég eseménydús időszakon vagyunk túl. Sikeresen megírtam a szakdogámat, pontosabban négy darab műhelymunkát, mert nálunk ezt így hívják :) Ezek közül az egyik volt az, amihez a Ti segítségeteket is kértem, még várom az értékelést, de úgy érzem, jól sikerült. Amint megtudom az eredményt, írok egy rövidebb és érthetőbb összefoglalót, mivel többen is jeleztétek, hogy kíváncsiak vagytok az eredményekre. Egyelőre annyit tudok mondani, hogy a spanyol viaszt nem találtam fel, de érdekes volt elemezni ezt a rengeteg adatot és találtam olyan összefüggéseket, amikre kicsit számítottam is, úgyhogy a sikerélmény megvolt. :)

Másfél hete egy másik hatalmas sikerélményünk is volt. Az elmúlt közel két hónapban nagy feladatra vállalkoztunk: belevágtunk Bogyóval egy tanfolyamba, ami nemcsak arról szólt, hogy a kutya okos dolgokat meg trükköket tanul, hanem hogy rendezzük a viszonyunkat is. Nekünk ez az utóbbi volt a fontos, mert egy jó ideje már nem mi voltunk Bogyó gazdái, hanem Bogyó a miénk, és hiába ilyen picike meg cukika, azért rendesen véresre tudja harapni az ember lányának a kezét... szóval belevágtunk, nem volt könnyű, sokszor szívfájdító volt, de megvan az eredménye! Végre tényleg falkavezérnek érzem magam! :)) Megtanultam kezelni a veszélyes helyzeteket, legyőztem rengeteg aggodalmam, a kutya felszabadult, ez már megért minden beleadott energiát. A hab a tortán pedig a fenti képen látható, a férjem, mint felvezető és Bogyó sikeres Engedelmes első szintű vizsgát tettek, nem is akármilyen eredménnyel, 100-ból 89 pontot kaptak! Nem tudom elmondani, mennyire büszke vagyok rájuk és hogy ez mekkora lökést adott a továbbiakhoz! A képzést április végén folytatjuk középfokon, ott már ügyességi feladatok lesznek.

Közben megérkezett Erikától a PIF ajándékom is, nagyon köszönöm itt is! :) Ezt a cuki baglyot kaptam, ő volt a kis társam éjszakánként, amikor írtam a szakdogámat, nagyon hiányzott már a családból még egy éjjeli bagoly, mint én! :) A medálka pedig Vezsuzsi Pálvirág mintája alapján készült, csillog-villog, nagyon szeretem, annyira bájos színe van. Köszönöm még egyszer, Erika! :)

Most van egy-két lazább hetem, úgyhogy az elmaradásaimat igyekszem pótolni szépen sorban. Április közepétől viszont megint el kell tűnnöm, van néhány vizsgám, utána kezdődnek az államvizsgák (na meg az ügyességi vizsga, amit a suli miatt úgy néz ki, megint a férjem fog felvezetni, de én se szeretnék kimaradni a mókából). :)

Még egy kis kutyás téma: ezt a kis csodát, amit megéltünk a Tükör módszer adta meg nekünk. Mindenkinek nagyon nagyon ajánlom, akik szeretnének közelebb kerülni a kutyusukhoz! Fantasztikus érzés, amikor végre meg tudom érteni, hogy miért olyan lüke, miért akar megharapni ok nélkül, amikor aztán apró jelekből látom, hogy igen, a kutya megnyugodott, elfogadta, hogy én vagyok a vezér és rám lehet bízni a dolgokat, majd megoldom :) És ezek mellett magunkról is nagyon sokat tanultunk, mert a kutyus egy tükör, és a mi állapotunkat tükrözi vissza. Az Egyik kutya, másik nem című műsor is erről szól. Nézzétek meg, érdekes! :)