2012. december 3., hétfő

...csak hogy tudjátok, nem vesztem el véglegesen :))

Na sziasztok!
Először is egy rövidke vallomással kezdem: az elmúlt hónapokban nagyon nagyon sokszor megfordult a fejemben, hogy befejezem a blogom (pontosabban "abbahagyom én ezt a vackot a p....ba", de persze ezt nem közöltem volna senkivel, ilyen stílusban meg pláne nem). Egy kissé átstrukturálódott az életem. Két szakot kezdtem az egyetemen, az egészségpszichológia mesterképzés mellett bevállaltam egy angol-magyar bölcsészettudományi szakfordítóit is, ami egyrészt napi szintű elfoglaltságot jelent, másrészt dupla mennyiségű feladatokat. Ez az egyik oka annak, hogy a gyöngyök háttérbe szorultak az elmúlt fél évben (és most elég finoman fejeztem ki magam).
A másik oka meg az, hogy nem találtam a helyem ebben a közösségben. Ha nincsenek a debreceni csajok, szerintem már eszembe sem jutna a gyöngyökhöz nyúlni ("eladom az egészet a p......ba"). Szabályosan idegesített az egész (zárójeles idézőjeles megjegyzéseim érzékeltetik ezt). Van egy olyan dolog, hogy flow, na a gyöngyözés pontosan ezt kellene, hogy adja, egy olyan bevonódást, átélést, amit főleg ezek a kreatív alkotótevékenységek nyújtanak. Ez baromi fontos, mert amikor reggeltől estig az ember lánya iskolapadban ül, többnyire racionális és földhözragadt dolgokkal tömik a fejét és igen gyakran mechanikusan próbálja ezeket elsajátítani, na akkor a bekattanás ellen kell az alkotás. De azért az vajon mennyire veszi el a kedvem, mikor az én kis dédelgetett hobbimból bazári majmot, giccsparádét csinálnak egyesek? Amikor megcsúfolják azt a szót, hogy "ékszer"? Sokan kritizálják a facebookot, én viszont képtelen vagyok erre. Lusta vagyok blogokat nézni már, ott viszont szépen összeszedtem a kedvenc gyöngyöseim oldalát, nagyon sok inspirációt sikerül begyűjtenem, de nem tudom nem észrevenni azt, hogy mennyi öntelt és önkritikára képtelen ember is akad közöttünk. Hogy gagyira felvesz megrendelést szemrebbenés nélkül, hogy a saját alkotásának öröme helyett azt hangsúlyozza, hogy ez nem hobbi, ez bizony szakma, "ezért én pénzt kapok, mert én csakis jól csinálom, hiszen látod, befoglaltam ezt a rivolit is, meg különben is én annyira királyosan párosítok színeket, igaz, csak minta után fűzök, de sebaj, az ismerőseim ezt úgyse tudják". Nem szeretek mások motivációiban turkálni, de amikor ezt kapom a képembe elég gyakran, az kiábrándító. Nagyon kevesen tehetik meg, hogy tényleg hivatásként űzzék a gyöngyözést, és szerintem ezzel nincs is semmi baj. Aki ebben igazán tehetséges, az úgyis kitűnik közülünk, a többiek meg maradjanak meg a flow-nál, az alkotás öröménél és ne a mutogatás legyen a lényeg. Meg az egymásra mutogatás (ezt meg inkább hagyjuk).
Szóóóóval mielőtt egy nagy marék picsogás kerekedne ebből, csak szólok, hogy nem adtam ám fel semmit. Mert van körülöttem egy nagyobb marék csajszi, akik a szeretetükkel és barátságukkal inspirálnak, ihletet és kedvet adnak újra és újra, és akikkel egy olyan szuper napot tölthettem el, ami most nagyon sok kreatív energiával töltött fel. :)
Az éves mikulásbulinkat és ajándékozásunkat tartottuk meg ottalvós verzióban. Az én áldozatom Timi volt. :) Amint ezt megtudtam, valamiért már egyértelmű volt, hogy hatalmas rivolit akarok valamilyen módon befoglalni és hogy ez a rivoli golden shadow lesz. Próbálkoztam mintákkal, ezzel hetek mentek el (vagyis 1-2 óra alatt megfűztem, aztán két hétig nézegettem), nem tetszett semmi, a végén fogtam magam, jött a már sokat emlegetett flow, és ez lett a végeredmény:
 Napocskás. :) És csillog-villog.
Tavaly én kaptam Timitől egy csodaszép szettet és akkor Andinak készítettem ajándékot, most meg pont fordítva adtam és kaptam. :) Az alábbi képen a zöld dekupázs dobozt és a benne látható bordós-barnás gigamegahosszú horgolmányt (és a kis kincseket) kaptam Anditól. :) Itt is szeretném megköszönni, Andi! Fantasztikus ez a 90 centis nyaklánc, és abszolút krisztis a színe meg a formája, és nagyon tetszik, hogy ezer módon lehet hordani, csak fantázia kérdése. :)
Hónapok óta először volt gyöngy a kezemben mostanában, és nagyon nagy örömet okozott ennek a szettecskének a készítése (annak ellenére, hogy szét vagyok csúszva a suli miatt, semmire sincs időm és hetekig paráztam, hogy hogyan fogom befejezni az ajándékot). És azon az egy estén, amit ott töltöttem, megint fűztem. :) Úgyhogy gond egy szál se, majd lesz ihlet. Csak be kellett valahogy illesztenem a gyöngyöket a kicsit felborult napirendembe, na meg emlékeztetnem kellett magam arra, hogy annak idején miért is kezdtem el ezt az egészet: egy eléggé instabil, bizonytalan és kudarcokkal teli időszakomban kerestem egy kapaszkodót, ami a napjaimnak értelmet és tartalmat adott. És pusztán ez a tevékenység volt a lényeg, nem az, hogy mások az én hobbimat hogyan tudják kizsákmányolni és megszégyeníteni. A facebookon meg sikeresen tudom alkalmazni már a letiltás funkciót. :)